- Hogyan készülsz erre a szerepre?

- Hazudnék, ha azt mondanám, újra megnéztem a filmet, vagy újra elolvastam a regényt. Inkább úgy fogalmaznék, bele-belenéztem és bele-beleolvastam. Nem szeretem ilyen módon előkészíteni a próbákat, mert bár egészen más műfajokról van szó, tartok tőle, hogy a tudatalattit nem lehet kikapcsolni. Bár csak három-négy alkalommal vagyok színen mint Jack Favell, nagy rajtam a felelősség: nekem kell kizökkenteni a mámoros miliőt úgy, hogy a nézőpont hirtelen 180 fokot forduljon.

- Egyértelműen negatív ez a figura?

Egyértelműen. A pénztelenség hajtja a zsarolásban, de ez a pénztelenség nem sajnálni- vagy szánnivaló. Egy megátalkodott férfiról van szó, akinek kizárólag a pénz miatt még az unokatestvérével, Rebeccával is viszonya volt.

- Ez hát az egyetlen dimenziója?

- Nem, mert ebben a darabbeli helyzetben már nem hibás, a kérdései az igazság, a Rebecca halálát övező titkok kiderítését szolgálják. Azért nehéz játszani, mert nincs módod szerepívet építeni, nem arról van szó, hogy beszélnek róla, majd színre lép, s attól kezdve bejár egy utat, hanem betoppan, azonnal százhúsz százalékon pörög, majd ahogy jött, úgy el is megy. Ebben a kevés időben kell nagyon intenzíven jelen lenni, és ez megengedi, hogy a végletekben gondolkozzunk. Szerencsére Béres Attila engedi, hogy próbálkozzak, hogy keresgéljem a megfelelő színt.

- Nem ez az első szereped Lévay-Kunze-musicalben. Másképp kell játszani vagy énekelni az ő darabjaikban?

- Tíz éve, amióta az Operettszínház tagja vagyok, minden darabjukban benne lehettem. Egyszerre könnyű és irgalmatlan nehéz a színész feladata, ha egy Lévay-Kunze-musicalre van kiírva. Vannak dallamváltások, zenei motívumok, amik egyértelműen felismerhetővé teszik őket, és áthallanak egyik darabból a másikba. Jóval bonyolultabb a cselekményszövésük, a szituációik is összetettebbek a Broadway-musicalekhez képest, ugyanakkor a szerepkarakterek egyértelműen felismerhetők a zenében is. Figurákra és hangfajokra írják a dalokat, ami annyiban korlátoz, hogy már van egy előzetes kép vagy elvárás, aminek meg kell felelned, de ezen a szabályrendszeren belül szabadon mozoghatsz, és kibontakozhatsz, hozzáteheted magad a szerephez. Mintha belelátnának a színész lelkébe. Az pedig külön személyes öröm, hogy amikor eljön hozzánk Lévay Szilveszter, tudja, én játszom Mozartot.