- Látta a Manderley-ház asszonya című regényből készült híres Hitchcock filmet?

- Először a filmet láttam, utána a regényt is elolvastam. A könyv olvasása közben magam előtt peregtek a film jelenetei, de úgy, hogy már magamat, illetve partneremet Szabó P. Szilvesztert láttam.

- A Budapesti Operettszínházban Béres Attila rendezi a musicalt, aki azt mondta, szeretné, ha a történet drámai, krimi szála erős lenne. Egy zenés színházban dolgozó színésznőnek okoz nehézséget, hogy nem csak a dalok fontosak?

- Béres Attila korábban, még mielőtt az Operettszínház főrendezője lett, elsősorban prózai darabokat rendezett, talán ezért is fontos neki a történetben a dráma, a krimi. Nekünk ebből annyi a plusz feladat, hogy több felé kell figyelnünk. Attila megköveteli, hogy színészileg erős legyen az alakítás, azt hiszem ebből következően a próbák alatt nagyon sokat tanultam. A Rebecca abból a szempontból is újdonság, hogy a műfaja krimimusical, ilyet még nem játszottunk a Nagymező utcában.

- Játszott már a Lévay-Kunze szerzőpáros valamelyik darabjában?

- Igen a Mozart!-ban korábban a Nannerl-t, most pedig a Constanzét. Lévay Szilveszter látta a Rebbecca egyik esti próbáját, másnap a dalokat egyenként is elemeztük vele.

- A dalok mennyire megjegyezhetők, lehetnek slágerek?

- A sláger szerintem ebben az esetben nem jó kifejezés, de minden szereplő esetében megfigyelhető egy jól megjegyezhető, jellegzetes, visszatérő zenei motívum.

- Ön az Operettszínházban tanult, ha úgy tetszik a színház saját nevelése. Hogyan sikerült viszonylag rövid időn belül kisebb szerepektől eljutni főszerepekig?

- Ötször is jelentkeztem a színművészeti egyetemre, de nem sikerült. Már tizennyolc éves koromban jelentkeztem az Operettszínházban működő Pesti Broadway Musicalstúdióba, ahová viszont felvettek. Mások mellett Toldy Mária volt a tanárom, de tanított a már említett Szabó P. Szilveszter is. Aztán egyszer csak Kerényi Miklós Gábor igazgatótól kaptam egy szerepet a West Side Story-ban, mondanom sem kell, hogy nagyon boldog voltam. Később jött a Rudolf című musical meghallgatása. Nekem életfilozófiám, hogy nem szabad görcsösen akarni valamit, akkor is próbáltam a tudásom legjavát nyújtani, megtanultam a dalokat. Mégis kicsit meglepődtem, amikor kiírták, hogy Vágó Bernadett barátnőm mellett én játszom Vetsera Máriát. Innen ívelt felfelé a pályám, csupa jó szereppel. Következett a Júlia a Rómeó és Júliában, Babette a tollseprű a Szépség és a szörnyetegben. Nagyon közel áll a szívemhez Vitay Georgina az Abigélből. Játszom a Szentivánéji álomban és a Tavasz ébredésében, melyben két szerepet is megkaptam. Jelenleg hat produkcióban játszom, ami 12-13 havi előadást jelent. Nagyon élvezem.

- Az operettszínházhoz való szoros kötődés nem zárja be?

- Egyáltalán nem, mert szerencsére mindig ér újdonság. Ebben a színházban most a harmadik rendezővel dolgozom. A partnerem is mindig más. Én annyit kaptam és kapok, hogy nem vágyok innen sehova sem. Nagyszerű feladataim vannak, azt is mondhatom, hogy el vagyok kényeztetve.

- Hogy ízlik a népszerűség?

- Miskolcon születtem, onnan jöttem az avasi lakótelepről. Amikor először autogramot kértek tőlem, nagyon furcsa volt. Azt éreztem, hogy vannak, akik meg akarnak ismerni közelebbről, fel kellett ezt dolgoznom. De úgy éreztem ennek örülnöm kell, mert azt jelenti, hogy szeretnek.